Történészként és kulturális antropológusként régóta foglalkoztat, hogyan alakult ki az a világ, amelyben élünk. Hogyan váltak magától értetődővé bizonyos intézmények, életformák és gondolkodási módok? Mit tekintünk természetesnek, amit más korokban vagy más közösségekben egészen másként képzeltek el? És mit tanulhatunk azoktól, akik ma is másképpen próbálnak együtt élni?
A kérdések nem maradtak meg az írott szövegek és az elméletek világában. A közösségi élet, a nevelés, a vidéki lét és az ökológiai válság mind újabb szempontokat adtak hozzájuk. Egyre inkább az érdekel, hogyan kapcsolódik össze a világról való gondolkodás azzal, ahogyan a mindennapjainkat szervezzük, egymáshoz viszonyulunk, és gondoskodunk arról a világról, amelyben élünk.
Talán határjárónak nevezhetném magam. Olyan embernek, akit az átjárások érdekelnek: múlt és jelen, elmélet és gyakorlat, tudományos és hétköznapi tudás, egyéni törekvések és közös lehetőségek között. Nem azért, mert ezek a határok könnyen átléphetők, hanem mert éppen ott válhat láthatóvá valami, amit a megszokott nézőpontunkból nehéz észrevenni.
Különösen azok a témák keltenek érdeklődést bennem, amelyek körül heves indulatok feszülnek egymásnak. Ezekben gyakran nem pusztán eltérő véleményeket látok, hanem egy régi és egy formálódó új világ konfliktusát: egymás mellett élő, olykor összeegyeztethetetlennek tűnő elképzeléseket arról, hogyan kellene berendeznünk az életünket. Az átmenetek időszakaiban ezek az ellentmondások különösen élesen rajzolódnak ki.
Talán ezért is érdekelnek annyira a határok. Mert itt felfeslik a szövet. Láthatóvá válnak azok a varratok, törések és feszültségek, amelyeket a megszokott rend többnyire elfed. De a felfeslés nemcsak romlást jelenthet: alkalmat adhat arra is, hogy észrevegyük, mi kapcsolódhat össze másként, és hogyan szőhető tovább a közös világ.
Az Újraszövő ennek a keresésnek ad teret. Nem kész válaszokat szeretnék kínálni, hanem olyan gondolatokat, történeteket, forrásokat és tapasztalatokat összekapcsolni, amelyek segítenek másként kérdezni, és közelebb visznek ahhoz, hogy a másként élés lehetőségeit ne csak elképzeljük, hanem a gyakorlatban is keressük.